Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kortárs vélemények Marie Antoinette-ről

 

marie-antoinette-nyakeke.jpg

Maxime de La Rocheterie

‘’Nem volt egy bűnös nő, nem is volt szent. Ő egy egyenes és bájos nő volt. Kissé inpulzív, de mindig tiszta. Ő volt a Királynő. Időnként elfogult volt barátságában a kedvencei felé, és meggondolatlan a politikában. De büszke volt, és tele volt energiával. Egy tökéletes főúri nő volt megnyerő módon, gyengéd szívű volt, amíg nem lett mártír.’’

De life of Marie Antoinette by M.de La Rocheterie, 1893

 

 

John Wilson Croker

”Marie Antoinette történetét a legnagyobb gondossággal és lelkiismereteséggel követtük. Mi éltünk akkoriban. Beszéltünk néhány barátjával és néhány elleségével. Elolvastunk több száz intrikát vele szenben. Megvizsgáltuk az életét - ha szabad megjegyezni önagunkról - a kortársak pontosságával, az érdeklődők szorgalmával, és a történészek pártatlanságával együttesen, és mindent összevetettünk. És azt éreztük, hogy a kötelességünk az, hogy kinyilvánítsuk, amilyen ünnepélyes módon az irodalom elismeri érett véleményünket, hogy minden szemrehányás a királynő erkölcsével szenben merő rágalom volt. Amint már mondottuk is, ő az egyik legtisztább emberi lények egyike volt.”

 

Edmund Burke 1790 október

”Már 16 vagy 17 éve annak, amióta láttam a francia királynőt, az akkori trónörököst Versailles-ben. Biztos vagyok benne, hogy ezen a bolygón még soha nem világitott olyan, ami ennyire elragadó látványt nyújtott volna. Láttam őt a horizonton díszesen, és biztatván a magasabb szférákat amiben ő elkezdett mozogni, csillogóan, mint a reggeli csillag, teli élettel, pompával, és örömmel. Oh, ez a forradalom….Sose álmodtam volna,, hogy élek majd egy ilyen korban, amikor ilyen kataszrófák történnek vele, derék emberek nemzetében, a becsület férfiai és lovagjai nemzetében! Én azt gondolom, hogy 10 ezer kardnak kellett volna kiugrania hüvelyéből, hogy megbosszulja azt a pillantást amivel megfenyegették  őt sértegetésekkel. De a lovagiasság kora sajnos lejárt… és ezeknek a szofisztereknek, közgazdászoknak, és számítóknak van sikerük…”

 

 Walpole, egy korabeli öreg nemes ember  írása

 

 ‘’Marie Antoinette- ben meg volt mind az a báj, mely a XVIII. századot mindenkorra emlékezetessé fogja tenni; Meg volt benne anyjának nemes büszkesége. Későbbi balsorsában a legkiválóbb tulajdonságokat fejlesztette ki. De milyen jól esett a szép fiatal teremtésnek az a gazdagság, az a pompa, az udvari népek hódolata, a világ csodálata; egy szóval mindaz, a miben Versailles-nak párja nem volt a világon! Lénye csak e környezetben érvényesülhetett, csak a világ minden finomságának és ízlésének gyűjtőhelyén fejthette ki egészen elragadó varázsát. ‘’

 

 

Maxima de la Rocheterie írta önéletrajzában a királynőről:

’’Nincs olyan levél Marie Antoinette-től barátainak, vagy testvéreinek, amely ne bővölködne részletekben az ő drága kicsijei egészségéről, vagy az ezernyi eseményről, ami az életükben történt. A nap és éjszaka miden órájában ment, hogy megnézze őket...’’

 ’’Marie Antoinette egy odaadó édesanya volt.’’

 

Madame Campan leírja Marie Antoinettt milyen kapcsola fűzte sógorához Artois grófhoz, és barátnőihez Polignac grófnéhoz és Lamballa hercegnéhez:

 ‘’Nem tudom elhinni, hogy Artois herceget, az ő és a királynő fiatalsága idején annyira elbűvölte volna  sógornője szeretetre méltósága, mint ahogy beszélték. Meg tudom erősíteni, hogy én minidg azt láttam, hogy a herceg a legtiszteletteljesebb viselkedést tanúsította királynő irányába. A királynő mnidig beszélt a herceg jó természetéről; vidáman azzal a szabadsággal, ami csak a legtisztább lelkeknek van. És ezek mindegyikében mindig olyan ragaszkodás-szeretet nyilvánult meg  a királyné körül  Artois gróf felé, amilyen egy húgé a bátyja felé. És ami a bensőséges kapcsolatot illeti Marie Antoinett és barátnői között- akiket az előbb megneveztem - sosem tudtam és sosem tudnék más indítékot erre, mint azt az ártatlan okot, hogy a királynő biztosítani akart magának két barátnőt a hatalmas udvar közepén. A bizalmasság ellenére a tisztelet hangja volt megfigyelhető a legmagasabb rangú személyeknél is Őfensége irányában, amit soha nem szűntek meg betartani.’’

 

Madame Campan leírása a királynőről :

 ’’A királynő a kertek javítgatásával szórakoztatta magát, anélkül, hogy megváltoztatta volna az épületet vagy a bútorokat, ami nagyon kopott volt, és minden olyan volt, mint XV.Lajos uralkodása idelyén. Minden kivétel nélkül meg volt tartva, és a királynő egy halvány ágyban aludt, amit De Barry grófné használt.  A különcködés vádja, amit a királynővel szemben alklamaztak, a leg megmagyarázhatatlanabb tévhit volt, amivel a jellemét megtisztelték. Neki pontosan  ellentétes gyengeségei voltak, és be is tudtam bizonyítani, hogy gyakran vezette gazdaságát takarékosságba, ami kifogásolható egy uralkodóban. Ő nagyon megszerette Trianont, és gyakran egyedül ment oda, csak egy inas jelenlétében. De talált szolgáló személyzetet, akik készen álltak, hogy kiszolgálják őt: a gondnok és a felesége, akik őt komornyikként, öltöztető nőként, és szakácsként szolgálták.

Egy a kastélyhoz tartozó személy, aki elég ostoba volt, hogy hitelt adjon ennek a jelentésnek, azt óhajtotta, hogy meglátogathassa a Kis Trianont egy kis party-val; írt Madame Campannak, hogy kérje a királynő engedélyét, hogy így tehessen. A levelében ez az ember  Trianont Kis Bécsnek hívta. Általában ehhez hasonló kéréseket nyújtottak be a Királynőhöz. A Királynő úgy döntött, hogy megadja az engedélyeket, azért hogy lássák a kertjeit, ő általában szerette megadni eme kis szívességeket.

De amikor azokhoz a szavakhoz ért, amiket idéztem, akkor már nagyon megsértődött és dühösen felkiáltott:’’ túl sok bolond áll készen, hogy segítse a rosszindulatot!’’

Elmondta a jelentést, ami elterjedt, amiben azt állították, hogy nem csinált semmi mást, csak a saját országára gondolt, és megtartotta az osztrák szívét, bár őt egyedül a francia érdekeknek kellene lekötniük. Visszautasította a kérést, amit annyira ügyetlenül szerkesztettek meg, és azt kívánta, hogy Madame Champan válaszoljon rá. Tiranont nem lehetett látni egy időre. A kiralynő nagyon megdöbbent, hogy ilyen sok ember van jó körökben, akik elhiszik azt a beteges dolgot, hogy ő a paloták francia nevétt megváltoztatná külföldire.’’ 

 

Duchesse de Fitz James, Fersen  unokahúgát idézi Nesta Webster 1893-ban egy francia folyóiratban, a  La Vie Contemporaine.:

 ’’Szeretném először is megszüntetni a hazug legendát, ami egy rágalomra alapul,ami eltorzítja Marie Antoinette és Fersen kapcsolatát; egy kapcsolatot ami teljes odaadás és lemondás az egyik oldalon, és a másik oldalon barátság, mélységes bizalom és hála. Az emberek vulgáris szerelmi regénynek akarják ledegradálni ezt a kapcsolatot. Ezek egyfelől szörnyű tények, de másfelől pedig érzelmek, amelyek magasztosak.’’